No, erről az utóbbi időben rengeteget vitáztunk - oktatókkal, hallgatókkal, az iparral, kívülállókkal. A kérdés teljesen jogos: mi szüksége van egy felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembernek, akár egy mérnöknek is matekra, fizikára, mechanikára? Főleg: mi szükség van azokra az ismeretekre, amiket az egyetemen tanítanak?

Tény és való: nagyon kevés olyan Faipari Mérnököt ismerek, aki az egyetemről kikerülve bármikor is másodfokú differenciálegyenletek megoldásával kereste a kenyerét, vagy a Bernoulli egyenletet napi rendszerességgel alkalmazta volna. Ha elő is kerül a matek, fizika vagy kémia valahol, az általában a legegyszerűbb dolgokra korlátozódik (mondjuk elsőfokú egyenletek megoldása, trigonometria, stb.) Még azt sem mondhatjuk, hogy a szaktantárgyak megértéséhez elengedhetetlenek a magasabb természettudományi ismeretek. De akkor meg minek szivatjuk a hallgatókat a magasabb matematikával, fizikával, mechanikával?

Ha hiszitek, ha nem, ezzel kapcsolatban még a Kar oktatói között sincs egyetértés. Egyesek teljesen "pragmatikusan" gondolkoznak (még olyan extrém véleményt is hallani, hogy a mai gyerekeknek tulajdonképpen már kézzel írni sem kellene megtanulniuk), míg mások azért kissé óvatosabbak ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy inkább az utóbbiakkal értek egyet, és azt is megmondom, hogy miért:

- Bár igaz, hogy az ismeretek egy jelentős részét közvetlenül nem hasznosítják a mérnökök, közvetetten mégis hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsék az egyes jelenségek hogyanját és miértjét - hogy kialakuljon az a nehezen meghatározható dolog, amit úgy nevezünk, "mérnöki szemlélet". Egy jó példa erre a rugalmas szál differenciálegyenlete szilárdságtanból; bár valószínűleg ma már én sem tudnék megoldani egy ilyen feladatot, de amikor arról gondolkozom, hogy milyen lesz egy bizonyos gerenda lehajlása, ha az bizonyos terheket hord, akkor "tudat alatt" éppenséggel ezt az egyenletet használom - persze végtelenül leegyszerűsített, és egy speciális helyzetre megoldott formában. Ehhez persze először meg kell érteni ennek az egyenletnek a mibenlétét...

- Igaz, hogy a legtöbb mérnök inkább csak a középiskolás matematikai és fizikai ismereteket hasznosítja a mindennapi munkájában, ezeket viszont tapasztalatom szerint készségszinten nem tanuljuk meg a középiskolában. Mivel a felsőfokú tanulmányok során ezeket napi szinten, rengeteget használjuk, ilyenkor válik a vérünkké (azaz ilyenkor "internalizálódik", ahogyan ezt szakkifejezéssel mondani szokták.)

- A természettudományi tárgyak hallgatása alatt rengeteg feladatot, problémát kell megoldani - ez fejleszti az általános problémamegoldó készséget, ami nagyon fontos egy mérnök számára.

- Bár a hallgatók ezt szeretik a legkevésbé hallani, de ezeknek a tárgyaknak nagyon fontos szerepe van a színvonal általános megtartásában. Igen, ez az egyik fontos különbség a mérnök és az "egyszerű halandó" között: az előbbi valahogyan keresztülverekedte magát a matematika, fizika, mechanika és egyéb alapozó tárgyak akadályain, és ez önmagában is garancia, hogy rendelkezik egy bizonyos szürkeállománnyal. Bár ez kissé mondvacsináltnak tűnhet, de pl. biztos, hogy a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság - ők ellenőrzik, hogy az egyes képzések szintje, és az oktatók felkészültsége megfelelő-e) is szóvá tenné, ha ezeket a tárgyakatat a mérnöki képzésből kihagynánk.

- És talán a legmeglepőbb dolog: a közelmúltban kikértük a faipar néhány prominens képviselőjét, hogy mondják el a véleményüket a képzésünkkel kapcsolatban, mi jó, min kellene változtatni, stb. Sokan azt vártuk, hogy az egyik kritika éppen ez lesz: hogy a képzés túl elméleti, ezekre a tárgyakra nincs szükség. Ehhez képest az egyik olyan dolog, amiben szinte teljes volt az egyetértés: semmiképpen se engedjük le ezeknek a tárgyaknak a szintjét (ha volt is kritika, az éppen arról szólt, hogy az utóbbi években fellazult a természettudományos képzés!) 

Ezért, akár tetszik, akár nem, úgy tűnik, ezekre az ismeretekre, tantárgyakra egy mérnöknek igenis szüksége van...