Amikor dékánhelyettes lettem, csak halvány sejtéseim voltak, hogy mire vállalkozom... Sokféle nehézségre készültem, persze véletlen sem azokra, amelyekkel végül szembetaláltam magam...
Egy dékánhelyettes élete tele van meglepetésekkel. Sokszor nagyon idegesítő, néha felemelő és boldog, és nagyon sokszor humoros - főleg, ha az ember képes néha a legijesztőbb és legdühítőbb dolgokon is nevetni (ez szerintem egy ilyen munkához alapkövetelmény.)
Ja, én még életemben soha nem blogoztam. Bocsánat, füllentek: egyszer felkértek a vagyok.blog.hu-ra, hogy írogassak dolgokat - én írtam az első bejegyzést (http://vagyok.blog.hu/2007/01/16/elso_probalkozas_1). Később rájöttem, hogy valószínűleg nem ilyesmiket szoktak írogatni az emberek, ezért elbátortalanodtam - most még egyszer nekivágok... Meglátjuk, mi sül ki belőle.
u.i.: amúgy a vagyok blogot nagyon tudom ajánlani - valószínűleg a legsikeresebb keresztény blog a neten.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bape73 2011.01.14. 22:02:11
Él még a blog?
Nem nagyon látok mozgást rajta.
Péter
LejoBaci(R) 2011.01.21. 11:42:55
Sajnos, hosszú ideje egyszerűen nem volt lehetőségem írogatni - és újraindítani nyilván nehezebb, de talán valamikor lesz még rá energiám. Egyenlőre szunnyadozik...
bape73 2011.02.01. 21:57:01
Sajnálom, mert én is jó ötletnek tartottam a tanár-diák kapcsolatnak ezt a formáját.
Úgy gondolom, ennek a szunnyadozásnak azért kicsit - a diákok részéről mutatkozó - érdektelenség is az oka.
Egy-két észrevételt azért én teszek, hátha más is kedvet kap.
Péter
LejoBaci(R) 2011.02.02. 10:03:45