A fenti kérdést az egyik hallgatónk tette fel Facebookon, akinek a nevét inkább elhallgatnám. A jelenlegi, katasztrófális mechanika eredmények tükrében a kérdés teljesen jogos - én most megkísérlem megválaszolni.

Nemrégiben a hallgatók kérésére szerveztünk olyan vizsgát, amely nem csak egy oktató, hanem vizsgabizottság jelenlétében zajlott (megj.: aki adott tárgyból több alkalommal tett sikertelen vizsgát, az kérheti ezt a lehetőséget a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat 77.§ (10) bek. alapján). Ezen nekem is volt szerencsém részt venni, és saját szememmel meggyőződni arról, hogy vajon miért is olyan nehéz egy mechanika vizsgát teljesíteni - már attól eltekintve, hogy ez eleve egy húzós témakör.

Egy ilyen, bizottság előtt végzett vizsga természetesen csak részben tudja visszaadni egy normál vizsga körülményeit, és a megjelent hallgatók száma is elég alacsony volt ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a kialakult problémákról. Ennek ellenére néhány nagyon fontos dologra egyértelműen fény derült.

Hadd kezdjem ezzel: a hallgatók tanultak. A felkészültségük változó volt; volt aki többet, volt aki kevesebbet, de valamennyien tanultak. A probléma nem itt van, hanem abban áll, hogy a matematika, mechanika és fizika tantárgyaknál a tanulás önmagában sajnos nem elég. Legalább ennyire fontos – talán még sokkal fontosabb – az anyag megértése, és, bizonyos mértékig, a készségszintű elsajátítása. Ezzel kapcsolatban a vizsgán résztvevő hallgatók közül mindenkinek komoly hiányosságai voltak – és véleményem szerint az igazi probléma itt van.

Ezekből a természettudományos tárgyakból hiába tanul meg az ember bizonyos szövegrészeket, vagy akár képleteket, rajzokat is. Abban a pillanatban, ahogy a tanár belekérdez bármibe, sajnos még a legjobb memóriájú hallgató is azonnal meg van lőve. Lehet, hogy a hallgató méltánytalannak érzi, hogy, miután szinte hibátlanul felrajzolt egy ábrát a jegyzetből, az oktató mégis nullának tekinti a teljesítményét, mindössze azért, mert nem tudta, hogy az erőkar mindig merőleges az erőre – de az a helyzet, hogy ha valaki ezt nem tudja, nem érti, akkor semmire sem megy az összes megtanult tananyaggal! Ilyen erővel akkor inkább ne tanítsunk mechanikát, matematikát, fizikát; a gond csak ott van, hogy ezek nélkül a mérnökképzés elképzelhetetlen.

A címben feltett kérdésre a válaszom a következő: úgy lehet, hogy mindent, amit tanultok, pontosan meg kell, pontosan meg kellene érteni! Annál a 3 hallgatónál, akik a bizottság előtt vizsgáztak, én elsősorban ezt hiányoltam: úgy érzem, hogy régen feladták, hogy megértsék a dolgokat – sajnos most már a legjobbak is.

A legfontosabb tehát az lenne, hogy mindent - hangsúlyozom: mindent! - próbáljatok megérteni. Emellett - Kánnár tanár úrral is elbeszélgetve - további összetevőket is javasolnék siker "receptjéhez":

1. Először is: a mechanika megértéséhez elengedhetetlenek a matematikai és fizikai alapok. Egyrészt tisztában kell lenni bizonyos magasabb matematikai fogalmakkal is, de ennél még fontosabb, hogy az alapműveleteket, az egyenletrendezés szabályait, az alapvető trigonometriai összefüggéseket csuklóból kell alkalmazni. Ha ez nem megy, akkor aligha reménykedhettek benne, hogy érteni és követni tudjátok a mechanikát. Ez afféle "nulladik kritérium".
2. Másodszor: a mechanika, bár természettudományos alapozó tárgy, de a mérnöki gyakorlatban ebből nagyon sok mindent kell alkalmazni is. Ezért elengedhetetlen, hogy a feladatokat, számításokat minél többet gyakoroljátok. A szorgalmi időszakban heti rendszerességgel kellene erre időt fordítani; a házi feladatokat saját magatoknak megoldani, és lehetőleg még azon túl is, addig gyakorolni, amíg megértitek, sőt, alkalmazni is tudjátok az ismereteket. A vizsgaidőszakban, kampányszerűen végzett magolás ehhez egész egyszerűen nem elegendő.
3. Jelenlét az órákon - testben és lélekben egyaránt. Ezeket a dolgokat sokkal nehezebb könyből megérteni, mint egy húsvér oktatótól - akitől alkalmasint akár kérdezni is lehet!
4. Az Intézet munkatársai - Kánnár tanár urat is beleértve - örömmel várják a kérdéseiteket, akár előadáson, akár gyakorlaton, és órán kívül is szívesen konzultálnak Veletek. Fontos lenne viszont, hogy ezzel a lehetőséggel idejében éljetek, lehetőleg még az első Zh, vizsga előtt. Persze kérdezni csak akkor lehet intelligensen, ha az anyaggal már kicsit foglalkoztatok is...
5. A mechanika oktatók emellett nagyon nagy problémának tartják, hogy legtöbben nem is mennek el vizsgázni abban a félévben, amikor az aláírást megszerzik. Véleményük szerint egy későbbi félévben, CV-n drasztikusan csökkennek az esélyeitek, mert egyre jobban elfelejtitek a gyakorlaton tanult ismereteket, így újra kéne tanulni, nem csak az elméletet, de a gyakorlatot is hozzá. Érdemes mindent elkövetni, hogy a vizsgát lehetőleg ugyanabban a félévben teljesítsétek, amikor a gyakorlatot - így sokkal több az esélyetek a sikerre. 

 Ha azt a kérdést akartam megválaszolni, hogy hogyan lehet mechanikából kettest szerezni, akkor már túl is lőttem a célon. Meggyőződésem, hogy ha valaki a fentieket komolyan veszi, és igyekszik így hozzáállni a mechanika tanuláshoz, akkor akár négyest, vagy - horribile dictu! - jelest is szerezhet a mechanika vizsgán - Kánnár tanár úrnál, vagy bárki másnál. Sőt, ami talán ennél is fontosabb: a mechanika lehet érdekes, elgondolkodtató, akár sikerélmények forrása is - ehhez azonban bele kell fektetni az energiát.

A fentiek mellett jelenleg keressük a módját, hogy még milyen eszközökkel lehetne elősegíteni a sikerességet mechanika tantárgyból - ha ezzel kapcsolatban valamilyen ötletetek van, írjatok e-mailt, vagy kommentezzetek!