A múlt félév végén bejött egy diák az irodámba - elmondta, hogy két tárgyat már harmadszor vett fel, és egy harmadikat negyedszer, dékáni engedéllyel - és úgy néz ki, most sem tudja teljesíteni őket. Amikor elkezdtem kicsit kérdezgetni, hogy ennek mégis mi az oka, azt válaszolta: "hát, tanár úr, nagyon ellinkeltem a dolgaimat." Szó szerint megszorítottam a kezét örömömben - ő volt az első rövid dékánhelyettesi pályafutásom alatt, aki ezt mondta.
Nem tudom miért van ez, de valahányszor egy hallgató bajban van, annak mindig más az oka! Óraütközés volt, a tanár nem adott elég lehetőséget, nem volt jó a jegyzet, nem voltak tekintettel a körülményeimre, más tárgyakból túl sok volt a követelmény, vagy egyszerűen csak kitoltak velem a vizsgán, stb.
A dologban nekem az a legnehezebb, hogy én igyekszem minden kérvényt, panaszt, bánatot komolyan venni - és sokszor kiderül, hogy a hallgatót tulajdonképpen nem is érdekli a dolog. Amikor nagy tépelődés után egy-egy embernek nemet mondok szívhezszóló kérésére, megrántja a vállát (tisztelet a kivételnek), és kiderül, hogy tul.képpen ő csak próbálkozott egyet... Nagy kedvencem az a hallgató, aki még a testnevelés teljesítését is kérvénnyel akarta kiváltani, ahelyett, hogy 10 kört lefutott volna a dühöngőben!
Sokszor nagyon elgondolkozom, hogy miért is adjunk méltányosságot egy olyan hallgatónak, aki háromszor vett fel egy tárgyat, de arra sem volt képes, hogy akár csak egyszer is elmenjen vizsgázni belőle, vagy akár bejárjon az órákra? Mert az bárkivel megtörténhet, hogy sokadszorra sem sikerült a vizsgája... de ha valaki el sem megy vizsgázni? Ha ennyire nem érdekli a saját sorsa, akkor miért engem érdekeljen? Ha ő maga nem tesz semmit magáért, milyen alapon várja el, hogy mi tegyünk érte...?
Bocsánat, megint elmentem negatívba, pedig nem ez volt a célom... Maradjunk annyiban: minden tiszteletem azoké a diákoké, akik hajlandók elismerni, elsősorban a saját maguk számára, és főleg, ha nyilvánosan is, hogy hibáztak. Mindenki szokott hibázni, és szinte minden esetben van esély az újrakezdésre, az önbecsülés visszaszerzésére... Ennek egyetlen feltétele van: ha becsületesen szembenézek azzal, amit elhibáztam - különben legközelebb megint ott találom magam, hogy másoknak könyörgök még egy újabb lehetőségért, vagy éppenséggel másokat hibáztatok - és ez hosszú távon semmiképpen nem oldja meg a problémáimat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
F.János 2009.03.06. 03:43:48
Az utóbbi 2 bejegyzés tetszett a legjobban.Csupán azért töröltem ki a majd 2órás és 3 oldalas terjedelmű hozzászólásomat,mert azt hiszem nem teljesen kapcsolódik a témához.Talán majd ha egyszer aktuális téma lesz itt a blogon újra megírom!
Üdvözlettel egy hallgató
LejoBaci(R) 2009.03.06. 08:07:03
Ha gondolod, írd meg nekem e-mailben.
nevemsenki! 2009.05.10. 22:43:11
Egyike vagyok azoknak akik negyedszer vettek fel egy tantárgyat kérvénnyel úgy hogy előtte egyszer sem mentek be vizsgázni.
Elcsépelt dolognak tűnik de ennek oka van: 2 munkahely (egy félévem össz. költsége kb:300000 Ft és erre is meg kell keresni a pénzt) ahol csak engem érdekel hogy szabadság kell, egy gyermek aki nem mindig érti meg hogy apának tanulni kell és nem ér rá játszani, egy feleség (szerencse hogy nálunk nem divat a többnejűség) aki nem érti hogy miért akarok 7 Sopronban töltött év után (nem évismétlés miatt) még tovább tanulni.
Nem kibújni akarok a felelősség alól, én vállaltam, és tudtam hogy mit vállalok! Tudjuk azt hogy milyen felkészültség szükséges egy szigorlatra. Nem biztos hogy van érteme úgy odamenni ha csak néhány éjszaka tudtam készülni, és nem sok esély van a sikerre. Már csak a 10e Ft útiköltség miatt is meggondolandó. Ezt a kérvénybe nem írjuk bele mivel ez nem lehet alap egy elbírálásnál (ki tudná ellenőrizni a valódiságát, meg egyébként is mi kerestük a bajt).
Többen vagyunk így a csoportunkból, de még senkitől nem hallottam hogy ezt panaszként szóvá tették volna, csak ismerem a hátterüket.
LejoBaci(R) 2009.05.11. 09:19:18
Kedves nevemsenki, és mindenki más!
Természetesen mindig, minden dolog esetén lehetnek kivételek, nehéz általánosítani. Az viszont tény, hogy túl sok olyan hallgató van, aki a tanulmányait sok esetben kérvényeken keresztül igyekszik elintézni, ahelyett, hogy hajlandó lenne tanulni. És az is tény, hogy általában nem a közgazdaságtan, vagy a faanyagismerettan, hanem a matek és mechanika tárgyakkal szokott ez megtörténni - pedig éppen ezekre kellene koncentrálni, és mihamarabb letudni őket (hogy másképp fogalmazzak: hogy lehet, hogy a faanyagra és egy csomó más tárgyra van idő, a matekra pedig nincs?)
De, még egyszer: nem akarok általánosítani, tudom, hogy mindig vannak kivételek.