A hallgatóknak sokféle elképzelése van arról, hogy hogyan kellene osztályoznia az oktatónak. Van, aki szerint teljesen a véletlen műve, mások szerint pofára megy, és ezt meg kellene változtatni. Egyesek szerint a tudást kellene osztályozni, megint mások szerint az órára járást is figyelembe kellene venni. A kedvencem pedig az, amikor valaki azzal áll elő, hogy adjam már meg neki a jegyet, mert ő annyit tanult, és nem lesz meg az átlaga, és különben is...
Nem tudom, a többi kollégámnak mekkora nehézséget okoz ez, de magamról tudom, hogy nem könnyű dolog dönteni egy olyan ügyben, ami meghatározza, hogy a hallgatóknak milyen lesz az előmenetele, átlaga, ösztöndíja, stb. - de a döntésem ugyanakkor befolyásolja azt is, hogy milyen lesz a felkészültsége, amikor kikerül az egyetemről, és ezt milyen mértékben fogják tükrözni a jegyei.
Hadd osszam meg, hogy én milyen szempontok alapján szoktam osztályozni:
1. Elsősorban a tudást veszem figyelembe. Ha valaki bejár az órára, az szép dolog, és örülök is neki - de én úgy tekintem, hogy az előadás elsősorban segítség a vizsgára való felkészüléshez (és tapasztalataim szerint tényleg jobban szoktak muzsikálni, akik bejárnak.) Akármennyit tanult valaki vizsgára, akármennyit volt előadáson, amikor kikerül az életbe, mindenki arra lesz kíváncsi, hogy mit tud - és ehhez legjobban akkor tudunk közelíteni, ha a vizsgán is ezt vesszük elsősorban figyelembe.
2. Volt egy középiskolai magyartanárom, aki szerint csak két jegy létezik: az egyes és az összes többi. Kettestől felfelé a hallgató mindent tud, csak az előadásmódjában, magabiztosságában van különbség. Annyiban egyetértek vele, hogy van a tételeknek egy bizonyos elemi része, amit mindenkinek tudni kell, és enélkül nem engedek át senkit. Hiába tud valaki mindenféle részleteket, akár rengeteget - ha alapvetően nem érti, hogy egy-egy berendezés, technológia hogy működik, akkor semmire sem megy vele! Hiába tudja valaki korrekt módon felsorolni a szilárdsági kategóriákat és az egyes fafajok besorolását, ha nem tudja, hogy mi a külöbség a szilárdság és a feszültség között - és még sorolhatnám. Egy mérnök agya nem "tényanyag-raktár", a jegyeket nem aszerint osztjuk, hogy hány üres és tele polc van - hanem aszerint, hogy az alapvető "alkatrészek" mind meglegyenek, és összeálljon belőle a tudás. Ehhez pedig egy kerek, egész tudás szükséges; hiába van meg egy csomó vegyes részlet, ha abból nem áll össze a tudás.
3. A legszívfájdítóbb a számomra, amikor jön egy diák, hogy "én annyit tanultam!" Jó, persze, tudom, hogy ez sokszor csak szöveg, de azt hiszem, tényleg vannak, akik valóban sok energiát beleölnek a tanulásba, de valahogy nem tudják megérteni, nem áll össze a dolog egy kerek képpé, és a végén a legelemibb kérdéseket sem tudják megválaszolni (bár lehet, hogy egy másik kérdést, egy sokkal bonyolultabbat, meg tudnának válaszolni - anélkül, hogy értenék, hogy miről is beszélnek.) Attól tartok, sokszor megérteni sem képesek, hogy mit is akarok, mit is hiányolok - vérzik a szívem értük, de nem vagyok hajlandó átengedni őket, amíg legalább a legalapvetőbb dolgokkal tisztában nincsenek - enélkül nem nevezhetők faipari mérnöknek.
Nemrégiben egy ilyen, nehéz helyzetű diákot vizsgáztattam, és több alkalom után sem tudtam átengedni. Innen is üzenem neki, hogy tényleg nagyon sajnálom - de addig nem is fog átmenni, amíg nincs egy rendszerezett, alapvető tudása a tárgyból - akármennyi tényanyagot tanul is meg. Van egy szint, amit meg kell ugrani - enélkül nem lehet valaki faipari mérnök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kornyik Kálmán Faipari mérnök 2009 2009.07.05. 14:38:48
Sok dologban egyetértek veled, mert aki mérnök akar lenni annak tudnia kell a faipari mérnöktől elvárható alapvető tudást. Most hogy megvan a diplomám nyugodtan elmondhatom, hogy vizsgáid néha nehezek voltak. Esetenként nem nagyon értettem kérdésed, de azt is bevallom, hogy nagyon jól rávezettél a kérdésre adható helyes válaszra. Ez egy eléggé összetett probléma. Gyakran gond volt azzal is hogy miből tanuljak. A könyvtárnak vagy nem volt elég jegyzet, vagy nem volt rá több ezer forintom hogy megvegyem a könyvet. Egy mai diáknak legnagyobb ellenségei az IDŐ, a STRESSZ és a PÉNZ. El kell mondani, hogy valóban sok függ a diákok órára való bejárásától, a házik elkészítésétől, a tanulók szorgalmától. Viszont azt is meg kell említeni, hogy a kérdések megfogalmazása sem mindegy, hogy hogyan történik a tanáraink részéről. Voltak olyan vizsgáim, hogy egy kérdést sem értettem és rendesen hülyének éreztem magam pedig előtte 4 napig (napi 8 órát) tanultam a tantárgyra, több időt nem tudtam rá fordítani. Talán összegezni kellene valamilyen módon azt, hogy milyen jellegű kérdések merülhetnek fel egy adott témával kapcsolatban. Ez valószínű lehetetlen, de ezt sajnos nem tudom. Nem mindegy hogy a tanár hogy adja le az anyagot, nem mindegy hogy a tanuló hogyan készül fel, nem mindegy hogy a tanár hogy kérdez, nem mindegy hogy a diáknak milyen tervei vannak a jövőre nézve, stb. De bele kell abba is gondolni, hogy ezen problémák mögött milyen hiányosságok állnak a tanulók részéről, amelyek valójában könnyen megoldhatók lennének csak egy kis akaraterő kell a bajok megoldásához, amelyre szerintem vevők lennének kedves diák barátaim is, mert szerintem ők is szeretnének egyszer faipari mérnökké válni.
Régebben egy tanulónak nem voltak annyi problémái, mint egy mai diáknak. Nem volt gond a pénzzel úgy, mint most. Manapság sokat kell dolgoznia egy nappalis diáknak ahhoz, hogy fenn tudja tartani magát. Manapság már a suli mellett dolgozni is kell. Régebben is biztos kellett dolgozni, de nem ennyit, mint most. Mindenki próbál megfelelni mindenhol (munka, család, iskola, stb.), de ez sajnos igen nehéz. A nagyobb mentális terhelés kihozza a stresszt az emberből és ezt már nem tudják kezelni a mai fiatalok. Szerintem megoldást jelentene, ha valaki egy kis ismertető anyagot tenne fel az internetre olyan témákban, mint pl:
1. stresszkezelés,
2. a szabadidő beosztása,
3. a mindennapi kommunikációról,
4. önismeret
5. agykontroll
6. probléma megoldási folyamatok
Szerintem a stresszkezelésről készített tanulmányok igen hasznosak lehetnek egy nappalis diáknak, hisz ha tudja kezelni a stresszt, akkor több mindenre tud figyelni (tanulás, stb.).
A szabadidő pontos beosztása rendezhet olyan problémákat, mint például a "Nincs időm semmire!" féle problémákat.
Gyakran megfigyeltem, hogy kedves diák barátaim között sokan vannak, akik a kommunikáció terén nem ismernek bizonyos alapvető dolgokat: köszönés, megszólítás, probléma felvetése, stb. Az emberi interakciókban igen fontos szerep jut a kommunikációnak mind diákként mind mérnökként.
Az önismeret lehet, hogy nagyon ezoterikusnak hat, de el kell mondanom, hogy 1 délutánomba került egy önismereti könyv kiolvasása és máris több problémát meg tudtam oldani hisz megismertem önmagam igazi határait. De az önismeret abban is segít hogy felismerjük rossz reakcióinkat és azokat tudatosan elkerülve fejlesszük személyiségünket.
Hogy mi az agykontroll? Olyan szinte ember feletti teljesítményre és képességekre tanít meg mint a gyorsolvasás, az egyszerű és gyors tanulás, problémamegoldás, idegen nyelvek könnyed megtanulása. A tanfolyam két hétvége és kb 25.000 Ft-ba kerül. Rengeteg emberrel beszéltem akik csodálatos dolgokról számoltak be és saját szememmel láttam az igen nagy változást.
A probléma megoldási folyamatok ismeretek hiányának megszüntetése is sok gondot megelőzhet.
Remélem segítettem.
Jó szerencsét! Vivát Üzem!!!!!
LejoBaci(R) 2009.07.16. 07:43:08
Ami a vizsgáim nehézségét illeti: ne felejtsd el, hogy Te azért egy jobb diák voltál - az ilyenektől olyan részleteket is megkérdezek, amiről egy 2-es/3-as szintnél nem is álmodnék... Ilyenkor sem szándékos a bonyolult kérdésfeltevés, csupán néha nehéz 1-1 konkrét témára úgy rékérdezni, hogy abban ne legyen rögtön benn a válasz is (ebben igyekszem majd fejlődni, szerintem sikerült is, de biztos van még mit tenni). Viszont nem tudom, hogy hogy lehetne mondjuk egyszerűbben megfogalmazni az olyan kérdéseket, hogy "sorolja fel a központosítási eljárásokat", vagy "mit nevezünk magas hőfokú hőkezelésnek" - és sajnos mostanában ilyesmivel küszködünk.
A javaslataid nagyon jók (mondjuk én személyesen nem vagyok nagy híve az agykontrollnak, de erről nem szeretnék vitát nyitni), és ezek közül többet próbálunk is tantervi szinten megvalósítani (a Mérnöki készségek c. A-s, illetve az Önismeret c. C-s tárgyakon keresztül.)
Kornyik Kálmán Faipari mérnök 2009 2009.09.19. 02:23:07
Üdv Kornyik
guberlad 2010.08.27. 21:57:22
Az idei balekhét után lázasan kerestem az előzmények nyomait az interneten, és így bukkantam az Ön bejegyzésére. Az én testvérem ugyan erdész szakra ment, de ahogy olvasom, és ahogy az elmesélésekből kiderül itt hasonló jelenséggel állunk szemben. Én egy budapesti egyetemen végeztem, ahol szintén nagyon rossz véleményem volt a gólyatáborról. Ott azonban semmi sem volt kötelező. Ha valaki májbeteg, elhitték neki és nem kellett egész héten át bizonygatnia, és nem kértek tőle orvosi igazolást a betegségéről. Azt hiszem az magáért beszélő adat, hogy csaknem 30-an hazamentek a táborból (a testvérem végig tűrte). Vannak olyan tanulók, akik felvételt nyertek az egyetemre, lelkesen még a balekhétre is elmentek, de amikor látták, hogy itt nincs egyébről szó, mint az emberi mivoltuk teljes eltiprásáról, inkább tovább álltak, és nem fogják megkezdeni tanulmányaikat az Önök egyetemén. A testvérem elég jól tanul ahhoz, hogy oda mehessen ahova akar, de az önök egyetemét választotta, mivel élete álma, hogy erdész legyen. És szerencsére a balek hét nem vette még el ettől a kedvét, de ha ez valóban úgy lesz ahogy ezt "sejteni" lehet, és a balekhét csak a kezdete valaminek, akkor ez nagyon szomorú. Azt hiszem nem attól lesz valaki jó mérnök, erdész mert elmondhatja hogy végighányt egy hetet a többi társával. Miért lesz valaki attól jobb ember, ha megalázzák? A testvérem sosem ártott senkinek. Azt hiszem azonban, hogy ez a fajta emberi magatartás amit a "firmák" mutatnak, csupán arra, jó hogy a szelíd emberek szívét megkeményítse. Ahogy haladtunk előre a héten egyre csak az járt a fejemben, hogy hogy lehet az, hogy ilyet egy valamit magára is adó intézmény megenged. Sorra kerestem a felelősöket, hogy lehet az, hogy erről a vezetés semmit sem tud.
LejoBaci(R) 2010.08.30. 16:56:38
Kedves guberlad!
Köszönöm az információkat. Mint egyike azoknak, akik ezekkel a problémákkal kapcsolatban már régóta kongatják a vészharangot, hadd mutassak most rá egy kicsit a másik oldalra is (és elnézést, ha a konkrét problémához képest ez most kissé filozófikus lesz):
1. A selmeci hagyományok nem voltak (és reményeim szerint nem is lesznek) mindig ilyenek, mint most. Természetesen az alkoholfogyasztás, a diákcsínyek, és a balekok finom de határozott "helyre tevése" ennek mindig részét képezte, de régebben (és még az én időmben is) ez elég moderált formában történt.
2. Bár Ön nyilván csak a negatívumokról hallott, de azért ennek az egész "balekoktatásosdinak" megvannak a nagyon pozitív oldalai - a legtöbb érinett legalábbis erről számolt be egy tavalyi felmérésben, ld. oktdh.blog.hu/2009/11/16/balekhet_ertekeles.
3. Az nem igaz, hogy erről a vezetés semmit sem tud - mind egyetemi, mind kari szinten tisztában vagyunk a legtöbb problémával. Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem teszünk semmit? Erre a válasz az, hogy egyrészt teszünk - többek között ezért születtek az ezzel kapcsolatos blogbejegyzések is. Mi a karon sokat beszélgettünk, sőt, helyenként veszekedtünk, fenyegetőztünk is a firmákkal - a Faipari Mérnöki Kar esetében úgy tűnik, hogy talán nem is eredménytelenül; idén legalábbis a mi hallgatóinkra sokkal kevesebb és enyhébb panasz érkezett, mint a korábbi években.
Másrészt azért nem lép fel ez ellen határozottabban az Egyetem vezetése, amit a 2. pontban is leírtam, ti. hogy a botrányos problémák mellett nagyon sok a pozitívum is a balekoktatásban - olyan pozitívumok, amik miatt a legtöbb hallgató inkább jónak, mint rossznak tartja ezt a hagyományt. Ezért igyekszünk a szankciók helyett inkább helyes mederbe terelni - vissza a nagyon pozitív gyökerekhez.
4. Ami a kötelező jelleget illeti: itt teljesen egyetértek Önnel. Személy szerint legszívesebben nemcsak, hogy nem tenném kötelezővé, de előre figyelmeztetném az elsőéveseket, hogy mire számíthatnak - a pozitívumokra és negatívumokra egyaránt -, és aztán mindenki döntse el, hogy kíván-e benne részt venni. (A kötelező jelleget egyébként nem az Egyetem, hanem a Selmeci Társaság írja elő - egyetemista nyugodtan lehet valaki, ha nem vesz részt ebben a hagyományban.)
5. Ami a folytatást illeti: természetesen a Balekhét után sokkal visszafogottabban megy tovább, bár sokak szerint ez is túlzó...
Mindezekről a problémákról ezen az őszön egyetemi szintű egyeztetést kívánunk kezdeményezni, ami remélhetőleg a nagyon szükséges megoldás felé fogja terelni a kérdést.