Tisztelt Tanár Úr!

Egy hallgató szemszögéből...

szerintem 4 fajta hallgató van

1, nem jár előadásra, mert a Greenben jobb a hangulat( 80%)
2, azért jár előadásra mert "pofavizit"(10%)
3,azért jár előadásra mert érdekli(5%)
4, bejár előadásra, mert tudja, hogy úgyse lesz ott az évfolyam 90%-a, és megtiszteli vele az előadót (5%)

az utolsó 3 típus valamennyire lelkiismeretes, és fontos neki a tanulmányai

aki veszi a fáradságot, hogy bemegy ...lehet,hogy elalszik... de ott van...

és aki bement mért alszik el?
vagy hajnali 3ig csinálta a leadandókat és fáradt ( de bement mert lelkiismeretes),
vagy aznap az a 10. óra amit végighallgat, ami valljuk be fárasztó ( de bement mert lelkiismeretes)

Jó szerencsét!

@alfréd: Nagyjából egyetértek, de azért a kép kissé árnyaltabb. A jelenlevők között is eltérő lehet a hozzáállás - van, aki tényleg figyel, de olyan is van, aki végig dumál, röhigcsél. Persze mivel az én előadásaim nem kötelezőek, ezért nem nagyon értem, hogy ő miért jön be egyáltalán...?

Szerintem ők a 2-es csoportba tartoznak. Ez valószínű neveltetés kérdése itt. Igaz , hogy az egyetemisták betöltötték a 18. életévüket, de a többség nem úgy viselkedik mint 1 felnőtt ember. És nem csak az előadót zavarják, hanem azokat is akik figyelni szeretnének. Volt eset, hogy mi szóltunk, hogy legyenek csendesebbek, és persze rajtunk csattant az ostor...

Ebben a félévben több tantárgyból is előfordult, ugyanilyen esetben,hogy megkérte a hallgatókat, hogy akit nem érdekel nyugodtan menjen haza... haza is mentek....csöndesebb is lett az óra...

Jó szerencsét!
Maximálisan egyetértek alfréddel, de annyival még kiegészíteném, hogy az a pár ember, aki lelkiismereti okok, illetve érdeklődés miatt bejár órákra, egy életre megbélyegződik az évfolyamtársai által. Onnantól kezdve ő a "nyalizós", a "stréber", de az az egyetlen, akinek van jegyzete. Ez annyit jelent, hogy félévente egyszer szóba kell állni vele valakinek, aki elkéri a jegyzetet fénymásolás céljából.

Tudom, azzal, hogy az ember bent ül órán, csak nyerhet, hiszen - állítólag - könnyebben meg tudja majd tanulni a tananyagot, de iszonyú sok időt elvesz (sajnos előfordul, hogy feleslegesen), amit a többiek pihenésre, vagy feladatmegoldásra tudnak használni.
Én ötöd év végére eljutottam odáig, hogy olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm a diplomamunkámmal foglalkozni (de még mindig bejárok órákra), míg a többiek egy jó része már legalább a felét megírta.
Akkor én vagyok a "lúzer", vagy én csinálom jól?

Lonsták Nóra a. Mazsola (V.ofmh, IV.omth)

@Mazsolyka:
Kedves Mazsi!
Bárcsak lenne erre egyszerű válaszom. Én nagyon hasonló cipőben jártam annak idején, talán azzal a különbséggel, hogy nálunk, ha nem is volt sikk órára járni, inkább hálásak voltak annak a néhány félőrültnek, akik mégis bejártak. (Szerintem ez ma is inkább évfolyamfüggő.)
Sok esetben, bevallom, ma semmi hasznát nem látom, hogy annak idején szorgalmasan jártam az órákra. Ugyanakkor ennek mégis volt köze ahhoz, hogy ma ott vagyok, ahol vagyok - és én alapvetően nem vagyok elégedetlen azzal, amit elértem. És az is igaz, hogy a vizsgán általában nagyon meglátszik, hogy ki járt be órákra - nem pofavizit szinten, hanem tényleg tudják az anyagot, elsősorban persze a 3. csoport tagjai esetében...
Nem tudom, hogy ez mennyire válasz - ennél többet nem tudok mondani - legfeljebb annyit, hogy most éppen azon munkálkodunk, hogy a hallgatóknak tényleg érdekes, értelmes oktatást produkáljunk - de ez egy hosszú, nehéz folyamat...

egy érdekes történet...

Egyik félévben jártunk egy, a diákok körében köztudottan unalmas előadásra, ami azt is jelenti, hogy miután kijöttünk az óráról, nem éreztük azt, hogy okosabbak lettünk volna. (inkább nem említem a tanszéket)
Ezen az órán rendszeresen volt katalógus,mondván hogy beleszámít majd az adott jegybe, mégis csak 6-9 en jártunk be.
Eljött a vizsgaidőszak...egy páran azok közül akik EGYSZER SEM voltak benn, és nem a szorgalmukról híresek, kijöttek 4-esekkel, 5-ösökkel. Még puskázni is hagyták őket.
Következő alkalommal elmentünk mi is, mi 1-esekkel,2-esekkel jöttünk ki.
Itt hozzátenném, nagyon fontos! : az előző csapat nem tanult, és nem tudott többet mint mi. nem azért nem jártak be mer tudták az anyagot! ( 1-es csoport)

Következő félévben már mi se jártunk be az erre épülő tantárgyra( ugyanaz az előadó), mert úgy éreztük ezekután, jobban díjazzák a hanyagságot. 2-3 hét múlva jött a kritika hogy hol van az évfolyam. A félévben a 12 előadásból kb.3 lett megtartva, 2-3 fővel.
Nagy pofáraesés volt nekünk a szorgalmasaknak ez az eset.

És itt említeném meg G.Kinga Tanárnőt, aki úgy ösztönzi a hallgatókat, hogy aki bejár, szó szeint 1 jeggyel jobbat kap évvégén.(Minden tiszteletem az Övé), és amellett, hogy érdekes órákat adott, nála éreztük azt is, hogy nem vett semmibe minket, úgy mint az előbb említett tanszéken.
megjegyzés: az 1 csoport ide se jött, de a 2,3,4 igen :-)

@alfréd: Örülök, hogy Gerencsér Kinga módszere bevált, és hogy érdekesek az órái.
Az én filozófiám egy kicsit eltérő: igyekszem az órán olyasmikről beszélni, amire tényleg szüksége van a diákoknak. Katalógust nem tartok, és az óralátogatás magában szintén nem érdem a vizsgán (ilyet soha nem is mondtam) - de tapasztalatom szerint az órára járók (gyaníthatóan elsősorban a 3. és 4. csoport) jobban szokott teljesíteni a viszgán (amit viszont én elég komolyan szoktam venni.)

Még valami: míg ezek a kommentek elég tanulságosak, azért felhívnám a figyelmet az eredeti posztra is: tényleg sokat lendítene a dolgokon, ha a hallgatók több érdeklődést mutatnának a saját tanulmányaik iránt...

Jó szerencsét!
Valóban úgy illene, hogy többet törődjünk a tanulmányainkkal, de ez "nem divat" manapság. Ráadásul - be kell vallanunk - nem is nagyon motiválnak minket erre. Itt most arra gondolok, hogy olyan esetekben, amikor a tanár nem tud, nem szeret, vagy nem akar órát tartani, akkor mi miért tudjunk, akarjunk, szeressünk bejárni.
Teljesen megértem Tanár Úr nézeteit. Én viszonylag sokszor üldögéltem - akár egy egész féléven át - édeskettesben a tantárgyat tanító tanárral, mert a többiek nem jártak be (ez azért főleg mérnöktanárin volt, de fán is gyakran alulról súrolta a létszám az ötöt). Nekem is piszok kellemetlen volt, pláne a tanárnak.
Úgy gondolom, addig, amíg ezt következmények nélkül megtehetik a diákok, addig meg is fogják tenni ("energiaminimum elve" :) ). Amíg a katalógusnak nincsenek következményei, addig....
Persze lehet, hogy rosszul látom, de amíg megtehetik, hogy egy vállrándítással letudják a visszaírás tényét ("Majd jövőre újra felveszem."), addig nem fognak bejárni. Ráadásul, ha harmadszorra teljesíti, akkor is ugyanúgy kap érte ösztöndíjat, a "nemtúljól" sikerült félévet meg kibekkeli "C" típusú tárgyakkal.
Én azt tanultam, hogy a pedagógia egyik fontos alaptétele a motiválás. A mai hallgatóságot - sajnos - talán már nem motiválja egy óra érdekes volta. Talán a szankcionálás a megoldás, talán nem. Talán az oktatási rendszert kellene a hallgatókhoz igazítani, nem a hallgatókat egy "elavult", régi oktatási rendszerhez. Ha megváltoznak az igények, akkor a szolgáltatásnak is változnia kell? Csak egy ötlet - bár nekem sem tetszik, mert én a régi rendszer híve vagyok. De belátom, hogy az már nem életképes.
Szerintem....
Tisztelettel: Mazsi!

@Mazsolyka: én továbbra is úgy gondolom, hogy az egyetemi előadások esetében a katalógus kissé dedós módszer - én nem tartom katasztrófának, ha a diákok nem jönnek be, inkább tényleg olyasmiket elmondani, amire a vizsgán valóban szükségük van.
Egyébként a fent említett új módszereken most dolgozunk, a képzést igyekszünk a gyakorlati (és valóban személyes jelenlétet igénylő) képzés irányába elvinni, legalábbis az alapképzéseinket, és az önálló labor tárgyak is sok tekintetben ezt szolgálják.

Kedves Mazsolyka!

A motiváció lehetne a tudás is. Számomra motivál az, hogy többet fogok tudni egy adott óra után legyen az bármilyen, az adott témakörhöz hozzá tudok szólni esetleg tanácsot adok benne.
A legfontosabb megállapítás az, hogy SAJÁT MAGAD MIATT KELL BEJÁRNOD ÉS NEM A TANÁR MIATT. A tanárok is emberek nekik is vannak gondjaik, meg KELL őket is érteni. Egyébbként még mindíg 1:0 a tanárok javára, mert Ők azok akik át akarnak adni valamit számodra (önzetlenül): TUDÁST. Ezt az önzetlenséget pedig porba tiporva sz...nak az előadásra sajnos. TISZTELET A KIVÉTELNEK AKIK BEJÁRNAK ÓRÁRA. Nem baj ez, de majd az élet nem lesz elnéző azokkal.

Üdv: Kálmán

@Kornyik Kálmán Faipari mérnök 2009: örülnék, ha ez a dolog mindig ilyen egyértelmű lenne - sajnos, mint ahogy már korábban is írtam, nem lehet mindig egyértelműen levezetni a nagybetűs Életben tanusított sikerességet az egyetemen mutatott lelkiismeretességből és érdeklődésből - ennek nagyon sok további tényezője van (pl. van, aki bár lusta, de nagyon jó képességű, és a maga helyén akkor is jól szerepel, ha az egyetemen ez nem volt igaz, de sajnos sokszor nem is a képességek vagy a lelkiismeretesség, hanem a "ki kit ismer" alapelv számít...) Azért én bízom benne, hogy ha egyértelmű kapcsolat nem is, de legalábbis korreláció van a két dolog között, és általánosságban érdemes tisztességesnek, lelkiismeretesnek, szorgalmasnak és érdeklődőnek (szóval, Kornyikkálmánosnak, Alfrédesnek, Mazsolykásnak :-) lenni.

u.i.: erről az egészről - sajnos - Zoránnak az Élet dolgai c. száma jut eszembe:

"Mért van ez így?
Mondom: tanulj fiam, csak a tudással érsz tovább!
Mért van ez így?
Hogy olyan magasról néz le a bukott, a hülye diák?"

Egy igen nagy tiszteletben álló Tanár egyszer azt mondta, hogy Svájban állnak a diákok az órán. Lehet hogy nem is olyan nagy hülyeség hisz ki az aki állva alszik, kisebb tanterem is elég. Egy csomó előnye volna. Lehet hogy most nem leszek ezzel a beszólással túl faszagyerek. Viccnek is rossz az állás kb 45-200 percen keresztül.

Üdv Kornyik

Kedves Laci!

Elolvastam az összes cikkedet, a hozzászólásokat, egyszóval mindent. Érdekelt, milyen az élet Nálatok mostanában.

Engedd meg, hogy gratuláljak a blogodhoz, jó kezdeményezés. Trendi és hatásos megszólítási formája ez a fiataloknak, ráadásul jó út ahhoz, hogy az egyetemi oktatók felsőbbrendűségében hívőket letörje; végre kezd kialakulni valamilyen formája a párbeszédnek, és talán hamarosan az is világos lesz mindenki számára, hogy a szolgáltatás az első számú feladata egy egyetemnek - a színvonalnak meg kell felelni, ez pedig sok változást hozott eddig is, hát még ezután. Úgyhogy a kezdeményezés dicséretes. De ez messzire vezet, nem is ez a lényeg.

A bejegyzésedhez szeretnék csupán egy megjegyzést fűzni. Én úgy gondolom, hogy a tanár/oktató feladata nemcsak a tananyag átadása, de a figyelem és az érdeklődés felkeltése is. Ne kérd a hallgatóktól, hogy próbáljanak meg figyelni egy kicsit többet vagy jobban, mert ez nem így megy. Vagy ha mégis, akkor ülnek majd csendben, üveges szemekkel, de lélekben nem lesznek ott. Talán valahol még természetes is, hogy alapvetően a többség unja az órát. Nem a Tiédet, nem az egyetemét, hanem általában a hallgató nyűgnek érzi a tanulást. Ez így volt mindig is. Egyénenként persze változó a mérték, de a nagy többségre vonatkozóan igaz.

Laci, a Te feladatod az érdeklődést felkelteni. Passzív módszerrel (figyeljenek, érdeklődjenek maguktól) ez nem megy. Hadd tegyek javaslatot:
- ami a könyvben benne van, az mind jó, de azt a könyvből is meg lehet tanulni. Persze, beszélni kell róla, az előadás gerincét az kell adja, de ne arról szóljon. Játszva a legkönnyebb tanulni. Értem ezt úgy, hogy mesélj sok példát a gyakorlatból (nagyon közhelyes, de működik)! Még az sem baj, ha nem kapcsolódik szervesen az elmélethez, csak legyen benne szín, mese, humor, érdekesség. Ez az út járható. Egyik kedvencem Csanády Viktória volt. A matek nem különösebben izgalmas, de a személye magával ragadó volt. 2 példa között mesélt valami vicces történetet, ami eszébe jutott (akár kapcsolódott az anyaghoz, akár nem). Felfrissített, érdekessé tette – és itt a lényeg: elsősorban önmagát, és rajta keresztül az előadását. Egyszóval tedd Magad izgalmassá, ez a kulcs talán.
- Nem tudom, mit ír manapság a TVSZ, de ha van rá mód, akkor azokat fogadd az órán, akiket valóban érdekel a téma. A legjobb az lenne, ha semmiféle jelenlét nem lenne kötelező. 18-20 éves a hallgatók zöme, maguktól nem jönnek rá úgysem, hogy bejárni nemcsak érdekes lehet, de a vizsga szempontjából hasznos is, ezért ezt a félév elején kommunikálnám. Aztán 1-2 félév alatt úgyis megtanulják, a következő évfolyamok már bejárósak és csendes(ebb)ek lesznek. Ha valami nem kötelező, vagy az oktató látszólag engedékeny, az mindig furcsa. Volt olyan oktatóm nekem is, aki azt mondta mosolyogva, hogy a félévi vizsga elégtelenjeit sosem írja be (no persze az utolsó próbálkozásét már igen). Nem is úsztuk meg 3-4 vizsgaalkalom alatt, és bejártunk szinte kivétel nélkül. Ez sem normális megoldás persze, de a fentiek szerinti „enyhébb”módszer talán célravezető.

A két javaslat persze nem zárja ki egymást. Nem szerettem volna Neked az „észt osztani”, csak leírtam, hogy én hogy csinálnám a helyedben. :)

Üdv
ui: a nick-emből ne vonj le semmiféle következtetést, ez a polgárpukkasztós énem neve